Levél
Rendhagyó módon ez egy levél lesz. Egy levél egy konkrét személynek. Ha olvassa, ő tudja magáról, hogy róla van szó, csak valószínűleg nem tudja, hogy felteszem ezt a blogra. Mivel kb. 2 éve nem írtam ide semmit. :D
Ha mégis idelátogat, akkor ez így van jól, akkor látnia kell. Mondjuk én jobban szeretem a személyes kommunikációt, de nem akarom az illetőt traktálni.
Szóval:
"Azért írok, mert feszít egy-két dolog. A levél végére azt is eldöntöm, hogy elküldjem-e, vagy csak úgy mentsem el magamnak. Jól esne ezekről tisztán és őszintén beszélgetni. De nem várhatom el tőled ezt. Ráadásul nő vagy, és a nők között talán ritka, hogy valaki szemtől pofába elmondja az érzéseit. Az meg nemtől függetlenül ritka, hogy valaki van olyan erős, hogy megengedje magának a gyengeséget. Valószínűsítem, hogy te is nagyon megkönnyebbülnél, de ennek ellenére nem várom el, hogy beszélgessünk ezekről, és nem is teszek érte semmit. Én már sokszor kezdtem ilyen beszélgetésekbe, de általában baj lett belőle, úgyhogy rád hagyom a választást ebben. Szeretném kihangsúlyozni, hogy minden, amit leírok, az az én szemszögem, ahogy én éltem meg. Persze nem fogom mindenhová odaírni, hogy szerintem. És nem erőltetek rád semmit, de önmagam felé szilárd a véleményem.
Szóval csúnyán viselkedtél velem. Persze tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg nem igazán volt ez tudatos, vagy szándékos. Sejtem, hogy félelemből tetted ezeket, de azért valahol mélyen gondolom érezted, hogy nem szép. Tudom, hogy én is kúrtam el dolgokat, nem vagyok tökéletes.
Számomra ott kezdődtek a bajok, amikor (kb. fél-egy évvel az Edittel való szakítás után) elkezdtél hirtelen eltávolodni. Én ezt nyilván érzékeltem is, és rossz volt, mert megszoktam a közelségedet. Te voltál akkor az egyetlen női energia az életemben. Ahogy éreztem, hogy valami más, valami változik, én kérdeztem is tőled, próbáltam lekommunikálni, de te nem voltál ebben partner. Persze nekem el kellett volna fogadnom, hogy az van, ami. Ilyen egyszerű lett volna, csak hát ugye ez nem olyan könnyű. Ez nehéz feladat volt. Úgy meg főleg, hogy kitértél az őszinte válaszadás elől. Ez fájt. Biztos meg volt rá az okod, te tudod, hogy mi, én meg csak gondolok dolgokra. Arra, hogy féltél kimondani az érzéseidet, és inkább próbáltál menekülni. Ez valahol érthető, csak akkor ezt nem tudtam. Meg nem is biztos, hogy a legcélravezetőbb módszer, de most már mindegy.
Aztán jött ez a dolog, hogy sokfelől arra kaptam megerősítést, hogy szeretnél valamit tőlem, többet mint barátságot. Én ettől azt hiszem, megijedtem, mert én nem tudtam többet elképzelni. És ez az egész frusztrált, mert közben meg meg akartam felelni.
Utólag arra jöttem rá, hogy hülyén csináltam a dolgokat. Mert nem erőltetni kellett volna, hogy elmondd, amit szeretnék hallani. Elhibáztam, bocsáss meg. Másrészt ha én szilárdan tisztában vagyok az érzéseimmel, szándékaimmal, akkor nincs probléma. Időközben (már korábban) meg az a kényszerképzetem alakult ki, azt ültettem magamba, hogy nekem talán karmám, hogy veled legyek. Ettől eléggé kész voltam. Meséltem neked dolgokat erről (jósnő, hellinger, álmok, stb.), ezek mind igazak voltak. És persze közben ott volt a megfelelés. Hogy mindig függöt a lelki állapotom attól, hogy te mit teszel, mit fejezel ki, hogy érzel, mit gondolsz rólam. Te viszont megint hazudtál, és ráadásul jellemzően ellöktél magadtól. Néha érezhetően bántottál is, és talán a háttérben sejtetted is, hogy bántasz. Ez kurvára szarul esett, ilyet én sosem tettem. Azt gondolom, hogy ez a legutóbbi "hagyj békén Robi dolog" szintén erről szólt. Menekültél az érzéseid elől, és inkább ellöktél. Én meg még mindig ragaszkodtam a múlthoz. Ja, meg hogy én akartalak téged a Tamástól elszakítani? Hát, elég érdekesen kiforgattad ezt. Én nem szoktam burkoltan fogalmazni, ha pedig szó szerint értetted (volna), amiket mondtam, akkor rájöttél (volna), hogy ez pont nem arról szólt.
Szóval a lényeg az, hogy én úgy érzem, több alkalommal tettél számomra fájó dolgokat. Nagyjából ismerem az okokat, a hátteret. Ezek bizony sokat enyhítenek a dolgon. De azért nem teszik "semmissé" úgymond. Igyekszem megbocsátani, dolgozom rajta.
Viszont ne hidd azt, hogy hibáztatlak amiatt, hogy az elmúlt időkben milyen állapotokban voltam. Nyilván mindenki maga felelős mindenért az életében. Nem teszlek téged felelőssé. Valószínűleg ez az egész karmikus volt, nyilván mindketten megérdemeltük, bevállaltuk, amit kaptunk. Valahol hálás is vagyok, mert sokat tanultam az egészből. Csak hát fájdalmas dolgok ezek, nem könnyűek, és nagy meló a megbocsátás is.
Végszónak ezt mondom: nem tudom neked viszonozni azt, amit érzel vagy éreztél irántam. Emiatt tán nem kéne haragudnod rám, mert ezt meg te nem várhatod el tőlem. De ha esetleg úgy esik jól, hát haragudj, csak akkor ne vonj bele.
Hát, röviden ennyi."
Hooray, hooray, ...
... it's a holi-holiday! :)
Már vagy egy hete hazaérkeztünk Horvátországból, de csak most jutok oda, hogy blogoljak is egy kicsit.
Egy hétre mentünk Rovinjba, vagy inkább mondjuk úgy, hogy Isztriára, mert - habár a szállás Rovinjban volt - összevissza mindenfelé voltunk. 6 fős családi nyaralás volt: Apu, Anikó, Tesóm, Sógornőm, Balázs (Anikó fia), és Kojiro. A dolog negatív oldala az volt, hogy Balázzsal rengeteg baj volt. Egyfolytában szervezkedett, pörgött, mint a búgócsiga, és csak úgy szopta tőlem az energiát, a figyelmet, mondhatni csimpaszkodott, csüngött, stb-stb. Minden másnap lebasztam valami miatt, de mástól is kijutott neki, szóval nem volt olyan nap, amikor ne kapta volna az ívet. A végére lassan kezdte visszafogni magát, meg én is kezdtem megszokni. A többiek nem...
A nyaralás, a programok viszont kúúúúrva jók voltak. Kb. minden második-harmadik nap telt "semmittevéssel", azaz a tengerparton dögléssel, búvárkodással, fürdéssel-eszetlenkedéssel. Ez is mindig vicces, mindig kicsit más volt. Ész láttam koraaaalt, halackákaaat, tengericillagoooot, bibibííí! :D Megnéztük az óvárost; Rovinj tényleg nagyon szép. Voltunk Pulában is, ahol akkora amfiteátrum van, mint az állat. Elmentünk Porecsba, meg nem messze onnan megnéztük a cseppkőbarlangot, ami szintén zsír volt. Láttuk a Limski fjordot, gyönyörű. Voltunk hajókiránduláson is. A kis sziget, ahol kikötöttün, egy csomó olyan érdekes látnivalót rejtett, amiket az emberek nagy része valszeg meg sem nézett, mert körbe sem sétált. Mégis, a legizgalmasabb, és egyben leglátványosabb program a parasailing volt. Ebből a képek nem sokat adnak vissza, sőt leginkább semmit, mivel nem is nagyon tudtunk fényképezni. Arról szól az egész, hogy egy motorcsónakkal húznak, miközben ejtőernyővel fent vagy kb. 80 méter magasan (nem túlzás), és az egész környéket, mondjuk úgy 40-50 kilómétert belátsz. De lehet, hogy többet. Előtted a nyílt tenger végtelen messzeségig, mögötted a város, messze a hegyek, alattad kis szigetek, ... áá, nem lehet ezt leírni. Szó szerint elképesztően szép volt. És olyan érzés, mintha léteznél te, meg mindaz, amit belátsz, a fél világ. És senki más. És közben mégis tudod, érzed, hogy nem vagy egyedül, sőt egy vagy mindazzal, ami/aki van. Hát ilyen érzés volt, nem csak nekem. :) Aztán ahogy húznak vissza a csőrlővel, és a szél erősen belekap a már rövid kötélen húzott ejtőernyőbe, akkor meg rendesen rángat, dobál szóval izgi. Hazafelé jövet még megálltunk Opatijaban, és sétáltunk egyet a belvárosban. Na ott se lenne szar lakni. Egymás hegyén-hátán fekszenek a partmenti, az 1800-as években épült kastélyok, amik mára 4-5 csillagos luxusszállodák. Semmi más nem választja el őket egymástól, mint egy-egy gyönyörű park.
Kicsit szar volt hazaérni ebbe a puszta, sivár, rendetlen Magyarországba. De azért már volt egy kis honvágyam is. :)
Babérkoszorú
Érdekes ez a szitu. Van vele egy laza, szabad kapcsolatunk. Nem, ez korántsem csak azt jelenti, hogy dugunk, oszt' jó napot.
Nincsenek kötöttségek - én is csajozok, ha úgy jön ki, neki is meg van még a leépíteni kívánt korábbi "kapcsolata". És ez most mindannyiunknak pont így jó. Van valami dolgunk egymással, ez biztos., ezt ismertem fel a szemében is, mikor találkoztunk. Hogy pontosan mi dolgunk van, azt nem tudom, nem tudjuk, de az majd adja magát. Lehet, hogy át kell vezetnünk egymást a korábbiból egy újba, teljes mértékben leépíteni az előzményeket. Lehet, hogy más. Mind1, majd jön. Mindenesetre érdekes helyzet. Ja, és mindenki tud mindenkiről, szóval szép kis "szerelmi" három-sokszög ez, és jelen pillanatban pontosan ezt kell megélnie mindegyik félnek. Oszt' jó napot. :)
A bőség zavara
Hát összefosom magam, komolyan. Éppen csak pár napja érzek valamit, amiről tudtam, hogy el fog jönni, csak azt hittem előbb. Éppen csak pár napja érzem, hogy szabad vagyok. Nem akartam elkiabálni, de most már biztos vagyok benne. És máris a bőség zavarában leledzem pl. nő ügyben is.
Először jön Hercegnő, akivel valami már el is kezdett kialakulni, de úgy voltam vele, hogy még nem vagyunk együtt, így aztán miért ne mennék bulizni és csajozni. Erre a buliban összejövök Babérkoszorúval, de nem az alakul belőle, mint amit terveztem. Mert én csak szexet akartam, aztán az végül nem volt; helyette a gördülékeny, spontán kommunikáción túl valami közösség is létrejött. Olyan, mintha régről ismerném a lányt. Van valami a szemében, ami nagyon ismerős, amit szeretek*. Hű, nem tudom, ez nem gyenge. És egyébként nem is egyoldalú. :)
*Egy ideje már éreztem, hogy valamikor lesz ilyen, de nem tudtam, hogy mikor, és kivel.
Ago uchi
Válogatás
Néhány számomra szép, vicces, vagy érdekes kép az utóbbi kb. fél évből, keverve. (Szar minőség!)
Védjük otthonunkat!
Karácsony kívül, belül
Csávoly határában
Faszösz
Csöves Gábor ágyában
Út közben
Tündér!
Instant ruhaszárító
Tél
Fényeső
Ahogy szépül a közterület...
S(z)ilva az elmének
A hétvégén voltam agykontroll tanfolyamon. Igazából csak nálunk Magyarországon hívják így, egyébként az eredeti elnevezése Silva Method. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy kurvajó. Az alapja, hogy kihasználva az elme ki nem használt tudását képesek vagyunk egész elképesztő dolgokat tenni, fantasztikus módon problémát megoldani, sőt, másokon is segíteni. (És még csak az első hétvégén vagyok túl a 2 közül, még nem is tanultunk meg mindent.) Buzin ajánlom bárkinek, mindenkinek. :)
Két bökkenő lehet: az ára, és az időpontok.
Részletek itt: http://www.agykontroll.hu
21.
A tegnapi egy igen kemény és egyébként jó edzés volt. A végén volt egy kis küzdelem is, ami nagyon feküdt, jól ment, csak sikerült faszán összerúgni az egyik sempai-jal, aminek következtében megsérült a jobb lábamon a sípcsont és a lábfej közötti bokaszalag. És most 1-2 hét teljes edzéskihagyás, majd még 1-2 hét lájtosabb edzésidőszak következik. És bokamerevítővel bicegek. Fuck.
Sebaj, gyorsan kigyógyítom magam belőle. Igen. :)
20.
.