Hooray, hooray, ...
... it's a holi-holiday! :)
Már vagy egy hete hazaérkeztünk Horvátországból, de csak most jutok oda, hogy blogoljak is egy kicsit.
Egy hétre mentünk Rovinjba, vagy inkább mondjuk úgy, hogy Isztriára, mert - habár a szállás Rovinjban volt - összevissza mindenfelé voltunk. 6 fős családi nyaralás volt: Apu, Anikó, Tesóm, Sógornőm, Balázs (Anikó fia), és Kojiro. A dolog negatív oldala az volt, hogy Balázzsal rengeteg baj volt. Egyfolytában szervezkedett, pörgött, mint a búgócsiga, és csak úgy szopta tőlem az energiát, a figyelmet, mondhatni csimpaszkodott, csüngött, stb-stb. Minden másnap lebasztam valami miatt, de mástól is kijutott neki, szóval nem volt olyan nap, amikor ne kapta volna az ívet. A végére lassan kezdte visszafogni magát, meg én is kezdtem megszokni. A többiek nem...
A nyaralás, a programok viszont kúúúúrva jók voltak. Kb. minden második-harmadik nap telt "semmittevéssel", azaz a tengerparton dögléssel, búvárkodással, fürdéssel-eszetlenkedéssel. Ez is mindig vicces, mindig kicsit más volt. Ész láttam koraaaalt, halackákaaat, tengericillagoooot, bibibííí! :D Megnéztük az óvárost; Rovinj tényleg nagyon szép. Voltunk Pulában is, ahol akkora amfiteátrum van, mint az állat. Elmentünk Porecsba, meg nem messze onnan megnéztük a cseppkőbarlangot, ami szintén zsír volt. Láttuk a Limski fjordot, gyönyörű. Voltunk hajókiránduláson is. A kis sziget, ahol kikötöttün, egy csomó olyan érdekes látnivalót rejtett, amiket az emberek nagy része valszeg meg sem nézett, mert körbe sem sétált. Mégis, a legizgalmasabb, és egyben leglátványosabb program a parasailing volt. Ebből a képek nem sokat adnak vissza, sőt leginkább semmit, mivel nem is nagyon tudtunk fényképezni. Arról szól az egész, hogy egy motorcsónakkal húznak, miközben ejtőernyővel fent vagy kb. 80 méter magasan (nem túlzás), és az egész környéket, mondjuk úgy 40-50 kilómétert belátsz. De lehet, hogy többet. Előtted a nyílt tenger végtelen messzeségig, mögötted a város, messze a hegyek, alattad kis szigetek, ... áá, nem lehet ezt leírni. Szó szerint elképesztően szép volt. És olyan érzés, mintha léteznél te, meg mindaz, amit belátsz, a fél világ. És senki más. És közben mégis tudod, érzed, hogy nem vagy egyedül, sőt egy vagy mindazzal, ami/aki van. Hát ilyen érzés volt, nem csak nekem. :) Aztán ahogy húznak vissza a csőrlővel, és a szél erősen belekap a már rövid kötélen húzott ejtőernyőbe, akkor meg rendesen rángat, dobál szóval izgi. Hazafelé jövet még megálltunk Opatijaban, és sétáltunk egyet a belvárosban. Na ott se lenne szar lakni. Egymás hegyén-hátán fekszenek a partmenti, az 1800-as években épült kastélyok, amik mára 4-5 csillagos luxusszállodák. Semmi más nem választja el őket egymástól, mint egy-egy gyönyörű park.
Kicsit szar volt hazaérni ebbe a puszta, sivár, rendetlen Magyarországba. De azért már volt egy kis honvágyam is. :)
Babérkoszorú
Érdekes ez a szitu. Van vele egy laza, szabad kapcsolatunk. Nem, ez korántsem csak azt jelenti, hogy dugunk, oszt' jó napot.
Nincsenek kötöttségek - én is csajozok, ha úgy jön ki, neki is meg van még a leépíteni kívánt korábbi "kapcsolata". És ez most mindannyiunknak pont így jó. Van valami dolgunk egymással, ez biztos., ezt ismertem fel a szemében is, mikor találkoztunk. Hogy pontosan mi dolgunk van, azt nem tudom, nem tudjuk, de az majd adja magát. Lehet, hogy át kell vezetnünk egymást a korábbiból egy újba, teljes mértékben leépíteni az előzményeket. Lehet, hogy más. Mind1, majd jön. Mindenesetre érdekes helyzet. Ja, és mindenki tud mindenkiről, szóval szép kis "szerelmi" három-sokszög ez, és jelen pillanatban pontosan ezt kell megélnie mindegyik félnek. Oszt' jó napot. :)
A bőség zavara
Hát összefosom magam, komolyan. Éppen csak pár napja érzek valamit, amiről tudtam, hogy el fog jönni, csak azt hittem előbb. Éppen csak pár napja érzem, hogy szabad vagyok. Nem akartam elkiabálni, de most már biztos vagyok benne. És máris a bőség zavarában leledzem pl. nő ügyben is.
Először jön Hercegnő, akivel valami már el is kezdett kialakulni, de úgy voltam vele, hogy még nem vagyunk együtt, így aztán miért ne mennék bulizni és csajozni. Erre a buliban összejövök Babérkoszorúval, de nem az alakul belőle, mint amit terveztem. Mert én csak szexet akartam, aztán az végül nem volt; helyette a gördülékeny, spontán kommunikáción túl valami közösség is létrejött. Olyan, mintha régről ismerném a lányt. Van valami a szemében, ami nagyon ismerős, amit szeretek*. Hű, nem tudom, ez nem gyenge. És egyébként nem is egyoldalú. :)
*Egy ideje már éreztem, hogy valamikor lesz ilyen, de nem tudtam, hogy mikor, és kivel.
Ago uchi
Válogatás
Néhány számomra szép, vicces, vagy érdekes kép az utóbbi kb. fél évből, keverve. (Szar minőség!)
Védjük otthonunkat!
Karácsony kívül, belül
Csávoly határában
Faszösz
Csöves Gábor ágyában
Út közben
Tündér!
Instant ruhaszárító
Tél
Fényeső
Ahogy szépül a közterület...
S(z)ilva az elmének
A hétvégén voltam agykontroll tanfolyamon. Igazából csak nálunk Magyarországon hívják így, egyébként az eredeti elnevezése Silva Method. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy kurvajó. Az alapja, hogy kihasználva az elme ki nem használt tudását képesek vagyunk egész elképesztő dolgokat tenni, fantasztikus módon problémát megoldani, sőt, másokon is segíteni. (És még csak az első hétvégén vagyok túl a 2 közül, még nem is tanultunk meg mindent.) Buzin ajánlom bárkinek, mindenkinek. :)
Két bökkenő lehet: az ára, és az időpontok.
Részletek itt: http://www.agykontroll.hu
21.
A tegnapi egy igen kemény és egyébként jó edzés volt. A végén volt egy kis küzdelem is, ami nagyon feküdt, jól ment, csak sikerült faszán összerúgni az egyik sempai-jal, aminek következtében megsérült a jobb lábamon a sípcsont és a lábfej közötti bokaszalag. És most 1-2 hét teljes edzéskihagyás, majd még 1-2 hét lájtosabb edzésidőszak következik. És bokamerevítővel bicegek. Fuck.
Sebaj, gyorsan kigyógyítom magam belőle. Igen. :)
20.
Úton (mindannyian)
Végre elmondhatom, hogy már huzamosabb ideje nagyjából kiegyensúlyozott vagyok. A változások kezdetén voltak szarabb, aztán jobb, aztán megint szarabb, és megint jobb időszakok, elég nagy amplitúdókkal. Persze nem mondom, hogy most már mindig minden nap minden pillanatában nyugodt, vidám, tiszta vagyok, de nagyrészt igen. És amikor nem, akkor is képes vagyok könnyebben átlendülni a kellemetlenebb epizódokon. Intenzíven, de erőlködés nélkül járok azon az úton, amit a blog címe idéz. Nospe te ipsum.*
A volt asszonnyal is jóban vagyunk, bár nem nagyon találkoztunk. Telefonon beszélünk néha. Barátilag gondolok rá, már nincsenek visszaesések, és kifejezetten örülök annak, hogy kezdi magát összeszedni, és vannak tervei. És nekem is vannak. :)
* A legkomolyabban mondom, hogy az emberek nem kis részének talán fogalma sincs magáról, hogy milyen is legbelül, meg miért is, meg hogyan is. Sebaj, nagy változások vannak folyamatban, pozitívak. De erről bővebben kicsit később. ;)
Kategóriák: Belső, Elmélkedés, Kapcsolatok
írta: Kojiro
.